Bevezető

Üdv! Az én nevem Funaki Haru.

Egy messzi uradalomból származok. Hogy mi is az az uradalom? Mivel, itt nincsenek országok, mindenki egy nyelvet beszél, a kultúrák sem sokban különbözhetnek, csak egy dolog gátolja meg azt, hogy az egész föld egy hatalmas ország legyen. Ez pedig az uradalom. Ezek is hasonlóak, mint az országok, csak még több részre felosztva. Az uradalmat egy nagy ember irányítja, és az, hűséges tanácsadóinak, hadvezéreinek szabad területet ad. Ezeket nagybirtokosoknak nevezzük. Ők is adhatnak földet csatlósaiknak, akiket középbirtokosnak nevezünk. Azok is adhatnak földet barátaiknak, akiket kisbirtokosnak nevezünk. A kisbirtokosok általában már nem adnak senkinek sem birtokot. A legnagyobb ember, akit Pawafurunak (hatalmasnak) hívnak, figyeli a nagybirtokost, a nagybirtokos a középbirtokost, a középbirtokos a kisbirtokost. Amennyiben valamelyiknek a feljebbvalója szívességet kér az alsóbbrendű birtokostól, annak kötelessége segítenie. Amennyiben ez nem történik meg, vérrontással próbálnak egyességet kötni. Egy ilyen világba születtem én, Haru, a kis középbirtokos. Nagy volt a hatalmunk, egy átlagos paraszthoz képest, boldogan éltünk, hisz mindenünk megvolt. Megismertem egy lányt, nem mást, mint a nagybirtokos lányát. Ő volt az egyetlen barátom, tekintve, hogy elég kevés gyermeket éri olyan nagy szerencse, hogy egy gazdag családba szülessen. De a mi Pawafurunk harcba keveredett egy másik nagyúrral. Egy aprócska területen vesztek össze, de a háború mégis több ezer katonának és megszámolhatatlan sok parasztnak vette el az életét. A családunk mindent megtett, hogy a mi Uradalmunk győzzön, de bármilyen sok fegyvert készítettünk, hála a másik Pawafuru hatalmasabb birodalmának, ők nyertek. Ekkor voltam 15 éves. A szüleimet elvitték, és mivel nem volt testvérem, egyedül maradtam, amíg el nem kaptak engem is. Ezek után hadifogoly lettem, majd miután a népem nagy részét kiirtották, rabszolgát csináltak belőlem. Sábantonak neveztek el, melynek a jelentése: Szolga. Megtiltották, hogy bárkinek Funaki Harunak mutatkozzak be és rám ragasztották a szolga bélyeget. Sokáig járták velem a rabszolga vásárokat, viszont nemesi származásom miatt csak drágán adhattak el, ezért az áramat nem minden jött-ment tudta megkeresni. Egy évig bolyongtam a vásárokon, senkinek sem kellő kutyának éreztem magamat, de mégis, büszke voltam arra, hogy én vagyok Uradalmam talán egyik utolsó nemese.

Így ment az életem 16 éves koromig, amikor csak minden gyökeresen megváltozott….

#Kenshin