13. rész

Démonvadászok

- Szia! Mi a neved? Én Seiren vagyok. – alapból nem bíztam meg az emberekben könnyen, de ennek a pasasnak az arcszerkezete még inkább óvatosságra intett. – Ne félj, nem áll szándékomban bántani.

- Akkor mit akar tőlem? – Kérdeztem a hangom remegett. Hátrébb csúsztam az ágyon. Seiren összeráncolta a homlokát.

- Te tényleg nem érted milyen értékes vagy? – megráztam a fejem. Ha nem csinálok valamit nagy baj lehet. Most az egyszer hasznomra válik a képességem. Összeszorítottam a szemem és minden erőmmel Amonra gondoltam.

- Miért nem kötsz szerződést azzal a fiúval? Hiszen most is őt hívod. – felnéztem.

- Te is hallod a…?

- Igen – szakított félbe.

- Uram! Megkérném, hogy távozzon! – lépett be az ajtón Ayato.

- Ő volna az? – nézett rám Seiren. Nem feleltem, ezért Ayatohoz fordult.

- Jobban teszed, ha mihamarabb szerződést kötsz vele, mert nem mindenki fogja úgy tisztelni, hogy már lefoglaltad, ahogy én. Szokatlanul sok médiummal futottam össze mostanában.

- Nem vagyok médium. – jelentette ki Ayato. – Ő most jelenleg nem elérhető.

- Valóban? Akkor úgy látszik mégsem vagy neki olyan fontos. Nos, nem akarlak semmire rákényszeríteni, de ha meggondolnád, magad csak hívj a nevemen. – indult el az ajtó felé.

- Várjon! – szóltam utána – Mit ért szerződés alatt?

- Nocsak, érdekel az ajánlat?

- Nem, csak kíváncsi vagyok. – vontam vállat.

- Ha szerződést kötsz egy médiummal, akkor csak ő fogja hallani a gondolataidat senki más. Így biztonságban lennél, és a médium nagyobb távolságokból is képes lenne hallani a gondolataidat. Több kilométerről. Régen ez úgy ment, hogy a hozzád hasonló angyal választotta ki, hogy kivel köt szerződést, de mivel te csak egy gyenge kis nephil vagy, könnyen rákényszeríthetnek. Ez manapság már így megy.

- Állj már meg! Amon! – kiabált Akihiko kétségbe esetten. A következő pillanatban kivágódott az ajtó és Amon rontott be rajta. A szemében aggodalom és harag vegyült, amikor végig nézett a társaságon, majd amikor megtalált, eltűnt. A következő pillanatban mellettem bukkant fel. Átfogta a derekamat és magához rántott. Arcát a nyakamba temette. Úgy helyezkedett, hogy közém és Seiren közé álljon.

- Bántott? – suttogta.

- Nem. – Elhúzódott. A vonásai ellágyultak, majd lustán elmosolyodott. A fülem mögé tűrte egy kóbor hajtincsemet.

- Maradj itt egy kicsit. – Ayato felé fordult. A test tartása megváltozott. Éreztem, hogy baj lesz.

- Amon! Állj le! – jelent meg Aki. Arcáról sütött a rémület.

- Miért engedted ki? – kérdezte idegesen Ayato.

- Engedte a franc, kirúgta az ajtót.

- Fogd be a pofád! – vicsorgott Amon, majd Ayato felé ugrott. Ökle az arcába csapódott. Ayato elesett, de hamar talpra ugrott, orrából vér csordogált, valószínűleg el is tört. Amon keze megint lendült. Aki a testvére elé ugrott, így őt találta el az ütés. Hátra tántorodott, de Ayato hátulról megtámasztotta. Szemében harag csillant.

- Szemét! Hogy vagy képes erre? – vicsorgott.

- Te, hogy vagy képes bezárni, amikor szüksége van rám?

- Csak nem akartuk, hogy baromságot csinálj. – köhögött Aki. Testvére aggodalmasan méregette a sérüléseit.

- Szerinted őt megvédeni baromság? – mozdult, hogy újra üssön, de közéjük ugrottam.

- Amon elég! Nincs semmi bajom, Ayato segített. – Amon leengedte a kezét és elfordította a fejét.

- Te vagy a médium? – kérdezte Seiren kihívón. Amon odakapta a fejét, de volt annyi esze, hogy nem ment neki. – Miért vállalod a kockázatot? Ha megkötötted volna vele a szerződést, akkor ez sem történt volna meg.

- Az nem a te dolgod! Ne merj hozzá nyúlni, még egyszer, mert esküszöm, azt is megbánod, hogy megszülettél! Ő az enyém! – Soha nem láttam őt ilyen védelmezőnek. A legtöbb esetben még élvezte is, ha bajban vagyok. Legalábbis úgy tűnt. Lehet, hogy akkor nem is voltam veszélyben? Mindvégig tudta, hogy simán meg tudna menteni?

- Nem állt szándékomban bántani. – az angyal állta a tekintetét.

- Amon te tudtál erről a szerződésről? – kérdeztem. Nem felelt. – Válaszolj már!

- Ha elmondom neked, akkor mit érek vele? Hajlandó lennél életed végéig összekötni velem az életed? Egy szobában is alig bírunk megmaradni. – nevetett fel keserűen. Erre nem tudtam mit mondani lényegében igaz volt, de akkor is tudnom kellett volna róla.

- Szerintem nem az a kérdés, hogy össze akarod e kötni vele az életed, hanem hogy kivel akarod. Ha nem vele, akkor majd mással, talán olyannal, akit nem is ismersz és lehet ezerszer rosszabb, akár démon is. Én a helyedben nem gondolkodnék ezen túl sokat. – ezek a szavak nagyon megrémítettek. Rosszul viseltem, hogy sarokba szorítanak.

- Nem kell semmire rákényszerülnöd. Én akkor is megvédelek, hogyha nincs szerződésünk. Hiszen megegyeztünk. – kacsintott rám Amon mosolyogva. A lelkemben elinduló űr, most szinte azonnal szertefoszlott.

- Mindentől te sem tudod megvédeni. Tőlem sem tudnád. – mondta lenézően Seiren.

- Nos, mint mondtam ez a mi dolgunk! Nincs semmi szükség a fenyegetőzéseidre. Viszont nem ajánlom, hogy lebecsülj, nagyon csúnyán megjárhatod! – vigyorgott Amon. Ettől a fajta mosolyától égnek álltak a pihék a tarkómon. Seiren csak felnevetett, majd kisétált a szobából. Az ikrekre néztem. Nagyon aranyos látványt nyújtottak, ahogy mindkettő a másikért aggódott a saját érdekeit önzetlenül a háttérbe helyezve. Nagyon megsajdult a szívem a látványra. Harag gyűlt bennem. Oda fordultam Amonhoz és minden erőmet összeszedve lekevertem neki egy pofont. Persze meg sem tántorodott, de azért meglepetésként érte.

- Ezt miért kaptam? – kérdezte idegesen.

- Te tiszta hülye vagy! Nézz már rájuk. Hogy vagy képes így helyben hagyni a barátaidat? – nem értettem, hogy miért nem érez egy szikrányi bűntudatot sem.

- Többet is érdemeltek volna! – motyogta az orra alá – Ne aggódj már annyit, nézd csak meg már be is gyógyultak a sérüléseik. – Oda léptem és csak ugyan az arcukon egy lila folt nem volt.

- Ez, hogy lehet? – kérdeztem hitetlenkedve.

- Hogy vagy képes még mindig meglepődni az ilyesmiken? Nephilek gyorsan gyógyulnak, bár nálam nem gyorsabban. – dicsekedet.

- Felvágós!

Amon talpra állította az ikreket, majd amikor megbeszélték a dolgokat ők távoztak is. Amon még maradt egy kicsit, mert meg akart bizonyosodni, hogy Seiren nem jön vissza.

- Milyen szerepe volt a képességnek, amit örököltünk a mennyben? – kérdeztem.

- A hozzád hasonlókat kémeknek hívják. Ebből gondolom rájöttél, hogy mi volt a feladatuk. A hozzám hasonlókat, akik a kapcsolatot tartották és szükség esetén kimentették a kémeket, pedig médiumnak.

- És hogy kell szerződést kötni? – kérdeztem.

- Azt nem t’om. Holnap, majd megkérdezzük attól az öntelt majomtól.

- Nem azt mondtad, hogy nagyon jó a hallásuk? – ráncoltam össze a szemöldököm.

 

- De. – vigyorgott. Erre, csak elnevettem magam.