1. rész

Jól kezdődik az év

Sziasztok! – köszöntem az Gimi második évének első napján. Szememmel gyorsan megkerestem Harukat aki már több mint 8 éve a legjobb barátnőm volt. Persze az utolsó sorban akadt rá a szemem Ő nem vett észre. Rajtunk kívül még csak páran voltak és a hátsó sorban Haruka kivételével senki sem ült.  Leültem mellé.

- Tavaly is itt ültünk miért kell most is? – kérdeztem. Úgy megijedt, hogy majdnem eldobta a mangát amit eddig olvasott.

- Mert csak. – mondta bosszúsan, pont erre a válaszra számítottam. Felsóhajtottam és eltereltem a témát.

- Találtál valami újat? – Harukaval már legalább 4 éve rá voltunk cuppanva az animékre ami azt jelenti, hogy felemésztettük a rendelkezésünkre álló készletet.

- Új mindig van csak nem mindig nézhető. – ez igaz volt.

Az emberek szépen lassan elkezdtek beszállingózni a terembe. Minden diákot jó alaposan megvizslattam.

- Mit nézel olyan nagyon? – tette le a mangát Haruka.

- Nem látok újoncokat. – válaszoltam csüggedten.

- Még van tíz perc. Nyugi van.

A tízpercből úgy öt telhetett le, amikor két srác állt meg az ajtóban. Leesett állal böktem meg Harukat.

- Várj, ezt az oldalt még elolvasom. – mondta.

- Nem várok, nézd már! – szűrtem a fogaim között.

- Ajj mi van…? – esett le neki is az álla.

A srácok láthatóan ikrek voltak mindkettőnek fekete haja és kék szeme volt. Tornacsukát és szakadt farmert viseltek. Oda mentek a tanári asztalhoz. Az osztályfőnök felnézett és elkerekedett a szeme. Az egyik srác barátságosan rá mosolygott mire a másik hangosan felciccent és elhúzta az orrát. Testvére láthatóan nem lepődött meg és nem is zavartatta magát. Az osztályfőnök mondott valamit majd végig mérte őket az egyenruháról lehetett szó. A vigyori válaszolt, de nem lehetett érteni semmit, mert túl messze voltak és a többiek is hangosak voltak. Harukaval csöndben figyeltük a jelenetet. Az osztályfőnök egyszer csak ránk mutatott, vagyis a mellettünk lévő három szabad helyre. Haruka felállt így a három szabad hely az én oldalamra került.

- Ne csináld már!! – könyörögtem neki.

- Szívás tesó. – nézett rám kegyetlen zöld szemeivel és gyorsan átspurizott a másikoldalamra. Egy gyilkos pillantással jutalmaztam. A vigyori fogta az adást és elindult felénk. Majd tőlem egy székkel arrébb leült.

- Sziasztok! Akihiko vagyok ez a bunkó mellettem pedig Ayato. –intett testvérére- Örülök, hogy megismerhetlek titeket. – húzta még szélesebbre mosolyát.

- Sziasztok! Én Chizuru vagyok. Ő pedig Haruka.

Megszólalt a csengő, és csak ekkor tűnt fel, hogy a terem majdnem teljesen megtelt. A mellettem lévő szék maradt csak üresen. A morcosabbik iker az órájára nézett és oda súgott valamit Akihikonak akinek ettől most először mióta belépett a terembe leolvadt a mosoly az arcáról. A tanárnő felállt és belekezdett a mondókájába. A mondat feléig jutott, amikor kinyílt az ajtó és immár másodszorra leesett az állam. Az ikrekből kitört egy megkönnyebbült sóhaj. Az új jövevénynek hosszú fekete feltupírozott haja és feketével kihúzott kék szeme volt. Bakancsába és bőrdzsekijében úgy festett, mint aki most szabadult. Körbenézett majd megcélozta az egyetlen üres helyet.

- Fiatalember, ha volna szíves megállni egy pillanatra. – szólt az ofő. A „fiatalember” volt szíves megállni, de nem fordult meg csak zsebre dugta a kezét és várt.

- Valószínűleg eltévesztette az osztályt. A mi osztályunkba nem írattak be több újdiákot. Nem találja az osztályát? –kérdezte segítőkészen bár tudtam, hogy csak megjátssza magát ez a nő egy hárpia, de ezt az oldalát csak az osztálynak mutatja meg. Már számtalanszor panaszkodtam róla a szüleimnek, de amikor ők bejöttek nyílt napra akkor mindig elővette ezt az oldalát és a végén még én jöttem ki belőle rosszul. Amikor felnéztem megállt bennem, az ütő. A srác pont a szemembe nézett majd félre billentette a fejét és gonoszan elmosolyodott.

- Megtaláltam az osztályomat, de az osztályfőnök elég bosszantó volt úgyhogy átjöttem, bár ahogy elnézem itt se jobb a helyzet.

Az osztályfőnök egy pillanat alatt paprika vörös lett, de láthatóan próbálta türtőztetni magát.

- Óra után keressen fel és most üljön le. – mondta szigorúan.

A srác ráérősen oda baktatott az ikrekhez összepacsiztak aztán lehuppant mellém.

- Amon vagyok – nézett rám.

- Én…

- Te pedig Chizuru –szakított félbe.

Harukara néztem, de tanácstalanul bámult vissza rám. Honnan tudja?