1. Fejezet
Álom vagy valóság?
A tanár monoton hangja majdnem, és szerencsére tényleg csak majdnem, álomba ringatott. Ettől a kellemetlenségtől, a legjobb barátnőm, Hoshi mentett meg, egy jól irányzott rúgással, mire én gyilkos pillantásokkal jutalmaztam. Épp azon törtem a fejem, hogy hogyan bosszulhatnám meg, mikor kivágódott az ajtó. Egy fekete kapucnis alak lépett be rajta. A tanár mérgesen meredt a belépőre. Éreztem, hogy ebből baj lesz.
- Ha nem tévedek, maga az új tanuló. – A hangja kísértetiesen hasonlított az egyik álmomban szereplő szörnyetegére. Ebben az álmomban, épp az iskola folyosóján sétálok Hoshi mellett, amikor hirtelen elsötétedik, és a barátnőmnek nyoma vész. Aztán meghallom magam mögött, amint valaki szólít, és mikor hátra fordulok, egy háromfejű, félig kutya, félig oroszlán lényt pillantok meg. Amikor sikítanék, nem jön ki hang a torkomon, és amikor elfutnék a szörny, közeledő alakja elől, a lábaim, mintha odaragadtak volna, nem mozdulnak. A szörny pedig csak egyre közelebb, és közelebb ér, és mikor már csak pár lépés választ el egymástól minket megáll, és sötét gombszemeit rám szegezi. Aztán megszólal, pont azon a hangon, mint amilyen, most a tanárnőnek van:
- Emlékszel, még rám?
Ezután, az álom mindig megszakad, és én magamhoz térek. Nem tehetek róla, de reflexszerűen próbáltam most is menekülni a hang gazdájától, ezért majdnem felugrottam, és sikítozva rohanni kezdtem, de szerencsére Hoshi időben megállított. Belenéztem mahagóni barna szemeibe, amelyek valamiért mindig meg tudtak nyugtatni. Hoshi már ismerte ezeket a kirohanásaimat. Sajnos túl sokszor keveredik az álmom a valósággal, és ez elég kellemetlen tud lenni. A barátnőm viszont pontosan tudja, hogyan kezelje ezeket a helyzeteket. Egy hálás mosolyt vetettem rá, és ő visszamosolygott, és eddig a vállamon lévő kezét leejtette az ölébe, s figyelmét ismét a fiú felé fordította. Én is így tettem, és észrevettem, hogy időközben a kapucni lekerült a fejéről, így láthattuk az arcát. Fekete haja, a szélrózsa minden irányába ágazott, amitől úgy nézett ki, mintha egy meséből csöppent volna ide. Hogy is mondjam, olyan főgonosz aura lengte körbe, és kifejezetten jól állt neki. Azt hiszem, mondhatjuk azt rá, hogy veszélyesen jóképű. A szemei smaragdzölden csillogtak, bár nem sok érzelmet fedeztem fel benne. A fekete kapucnis fölsőhöz társult egy tépett farmernadrág, és egy egyszerű tornacsuka.
A tanár még mindig rikácsolt, majd, mikor felfedezte, hogy a fiú még csak rá se hederít, mérgesen parancsolt rá, hogy üljön le valahová. Körbenézett, majd a szeme egy pillanatra megakadt rajtam, aztán a mellettem lévő üres széken. Semleges arckifejezéssel kezdett sétálni felém, és ekkor valami beugrott. Én már láttam ezt az embert ezelőtt is. De vajon mikor? Töprengésemből az rángatott ki, hogy a fiú időközben leült, és egyszerűen elvette a tankönyvet a padomról. Mérgesen mordultam fel.
- Ha kell, akkor legalább kérd el! – Dühösen meredtem rá, de ő kifejezéstelenül nézett vissza rám. – Hallod, amit mondok?
- Igen, hallom. – Válaszolta. – Elvehetem? Kösz.
Nem is tudtam válaszolni. Mérgesen kaptam ki a kezei közül a könyvet.
- Nem, nem kaphatod meg. És különben is. Először be kéne, mutatkozni, nem gondolod? – belenézett a szemembe, majd sóhajtva vette el ismét a könyvemet.
- A nevem Takeshi. – Szemeiben furcsa fény gyulladt, de csak egy pillanatig tartott, és aztán el is tűnt.
- Remek. Én Akuma Hitomi vagyok. – Mondtam, mire elnevette magát. Kérdő tekintetemet látva, megszólalt.
- Nagyon illik rád a neved, mondták már? – Mérgesen néztem rá vissza.
- Nem, még soha nem mondták. – Belenéztem hideg szemeibe, és nem tudtam kiverni a fejemből, hogy láttam már ezt a fiút. Akkor jutott eszembe, hogy mikor, és hol láttam. Eltátottam a számat, és ijedten meredtem Takeshire. Ő visszanézett rám, és láttam a szemében azt, hogy pontosan tudja, hogy mire gondolok. Ő emlékezett rám, már a legelejétől fogva. A szívem vadul dörömbölt, és bár éreztem, ahogy Hoshi a vállaimra teszi a kezeit, de már késő volt. Felugrottam, és kiszaladtam a teremből, mit sem törődve a következményekkel. Nem tudtam hová rohanok, csak annyi volt biztos, hogy soha többé nem akarok találkozni a fiúval, aki kilépett az egyik álmomból…
Megjegyzések:
Akuma Hitomi (Szép szemű démon)
Ookami Hoshi (Farkas csillag)
Jume Takeshi (Álom Katona)
Usagi Rin (Rideg Nyúl)
Midori Ryuu (Zöld Sárkány)
Akuma Aki (Okos Démon)
Akuma Natsu (Nyári Démon)
~Hikari~
